Amikor rám találnak csendnapok,
szeretném újra hallani a hangod.
Szeretnék újra kék szemedbe nézni,
szívölelésben lelkedhez érni.
Veled ébredve meglátni a Napot,
tervezgetni ezernyi holnapot.
Szerettél volna a végzetem lenni,
szerelmünket, soha nem feledni.
A végzet ellen nem tudunk mit tenni
fáj, hogy hagytalak szótlan elmenni.
Hiányodba úgy érzem belehalok,
nélküled élni már nem akarok.
Bp.2003 december