Nem látni a hegyet
a zöld fenyők felett,
de látom a kékszemű eget,
a felhőket kergető Napot.
Szemem hunyorog,
csak sejteni a csúcsot.
Hóba fördik lábam.
a Hegyet megmásztam.
Karom kitárom
még magasabbra vágyom.
A szél hajába kapaszkodva,
mintha szárnyam volna
felhők fölé szálltam.
A Napban nem olvadt el szárnyam.
Ölelnek végtelenben ringó csillagok,
érzem én is csillag vagyok.