Nem kell hírnév, hogy elismerjetek,
Éljenző hangon, nevem ne zengjétek,
Én csak azt szeretném, arra vágyom,
Hogy megismerjétek, töretlen álmom,
Hős az én nevem, az igazam védem,
Minden egyes napom, szabadon élem,
Mert egy álom hajt, a szívemből szól,
Az otthonom lesz majd , a nagyvilágból,
Haldoklik a létünk, elvész az ürességben,
Hol ezer kést forgat, testvér a testvérben,
Pedig egyek voltunk, de szétszakadtunk rég,
Akárcsak egykoron, a föld és az ég,
Nem kérek mást, csak egy kicsiny helyet,
Melyet magamnak, majd berendezhetek,
De az akkora legyen, hogy elférjen benn,
Minden más ami már, a szívemben nem,
Nem, nem sírok sosem a szerelemért,
Örök magányomban is épp úgy harcolnék,
Mert én hős leszek, hogy megvédjem azt,
Mi a sötétből is, fényárt fakaszt,
Nem, nem tántorít el semmilyen fájdalom,
Ha ez a keresztem, hát sorsom vállalom,
És megmutatom, hogy az önzés felett,
A jó szándék kardja csak győztes lehet,
Hát tárjátok ki szívetek, a helyen ahol élünk,
Örökké miénk legyen mint legszebb reményünk,
És egy szép világban, hol összetartozunk,
Mind együtt mondhassuk el, HŐSÖK VAGYUNK!