Kihalt úton megyek,
bánatom cipelem.
Miért nincs kedvesem,
aki jönne velem?
Elszállt a boldogság,
tarka lepkeszányon,
úgy, ahogy az évek
futnak előre a széllel.
Az út végén megállok,
visszanézek, felsóhajtok:
kár, hogy nincs tovább,
sok szép emlék itt maradt.