Eső és könny áztatja orcám,
Sajnálom szerencsétlen hazám.
Sors és eső veri hazámat,
Mert csak széttépték a falvakat.
Elvették a vasutakat,
Elvették a bányáinkat.
Volt nekünk Erdélyi havasunk,
Felvidék... az óta haragszunk.
Volt nekünk tengeri kijárónk,
Ez mára már csak vendéglátónk.
Voltunk mi tizennyolc millióan,
Ezeréves, Nagy- Magyarországban.
A nagyhatalmi érdek ellenünkben győzött,
Hogy ilyenképpen legyen, minket nem győzködött.
A liberalizmust, nem érdekelte... sártenger,
Gazdasági érdekben nem szerepel az ember.
Döntésben benne volt újabb világháború,
Mitől jött ránk... idezúdult ötvenévnyi bú.
Sorolhatnám hosszabban is, minek, értelme nincs,
Ez már maga a történelem... itt már kiút sincs.
Lehet, hogy már nagy, soha nem is lesz az én kis hazám?
Bizakodok én... de eső és könny áztatja orcám.
Vecsés, 2012. március 21. – Kustra Ferenc