Istenem, ne engedd!
Kínoznak, s ölnek számolatlanul
Öreget, anyákat, gyermekeket,
Öreget, kik felnevelték gyermeküket.
Anyákat, kik fiúkat, s lányokat szültek,
Lányokat, kik egykoron anyává lesznek,
S szülnek újabb és újabb gyermekeket.
Istenem, szálljon most Hozzád fohászom,
S minden épeszű embernek ajánlom,
Kikben még van emberség és remény,
Hogy érjen már véget a pusztítás!
Istenem, ne engedd, hogy gyermekek
Essenek áldozatául a gonosz erőknek,
Ne hagyd, hogy puskát adjanak a nőknek!
Rájuk sokkal nemesebb feladat vár,
De a férfit is többre tartom én annál,
Minthogy fegyvert gyártson és használja,
S ezzel – „úgymond” -, a békét szolgálja!
Én eltörölnék mindennemű pusztító fegyvert,
Hisz ölni lehet más eszközzel is embert!
Fegyver lehet egy kés, egy bot avagy
Lehet egy kő, egy „bészboll” ütő is,
Annak a kezében, ki gyilkolni kész,
Mindegy, hogy embert, vagy állatot
Akar a túlvilágra küldeni, s nem tudja,
Hogy tette egy cseppet sem merész,
Csak gyávaság, s mikor elkövette tettét,
Fegyverével saját életét is kiontja,
Mert úgy hiszi, majd együtt kerülnek
Abba a bizonyos, áhított Paradicsomba!
Istenem ne engedd, ne hagyd,
Hogy örökké így legyen!
Torma Zsuzsanna
2016. január 17.