Fjodor Tutcsev: Чародейкою Зимою…(műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: February 03 2016 17:43:54
V
Bűvös nagy varázs alatt van
minden ág itt, tél van épp,
erdő hallgat mozdulatlan,
rojtos hó fedé, mint paplan,
Teljes hír
Fjodor Tutcsev: Чародейкою Зимою…
Чародейкою Зимою
Околдован, лес стоит,
И под снежной бахромою,
Неподвижною, немою,
Чудной жизнью он блестит.
И стоит он, околдован,
Не мертвец и не живой -
Сном волшебным очарован,
Весь опутан, весь окован
Лёгкой цепью пуховой...
Солнце зимнее ли мечет
На него свой луч косой -
В нём ничто не затрепещет,
Он весь вспыхнет и заблещет
Ослепительной красой.
(Boszorkányos télidőt/varázsoló, erdő áll,/noha a hó rojtok alá/mozdulatlant, némát,/szokatlan életet ő ragyog./És áll ő, varázsoló,/nem halott és nem élő -/megigéző varázs hóval,/teljesen összegubancolva, teljesen leláncolva/könnyű pehely bilinccsel./Talán téli nap dobja rá/saját ferde sugarát,/benne semmi se reszket,/ő teljesen fellobban és megcsillan/vakító szépséggel.)
Fjodor Tutcsev: Bűvös nagy varázs alatt van…
Bűvös nagy varázs alatt van
minden ág itt, tél van épp,
erdő hallgat mozdulatlan,
rojtos hó fedé, mint paplan,
csudán csillog most a lét.
Téli erdő, bűvöletben,
olyan, mint egy tetszhalott –
mint ki varázs hóban, egyszer,
mint bűvölt rab, hó bilinccsel
láncra fűzve megfagyott.
És a téli nap, ha szórja
laposan fénysugarát –
felrázni még ő se fogja,
égi szépséget ragyogva
csillog szikrázón tovább.