Várakozás és feszültség,
Még a helyén: föld, víz s az ég…
Bamba emberek;
Szívem megremeg.
Döbbent csend és várakozás,
Helyettem nem teszi meg más:
Eszmélek lassan:
Úgy néz ki, baj van.
Segítséget kérő százezrek
Panasza most már harsány,
Segíteni kell,
Van, hogy készpénzzel -
De ételért is elmehetsz,
Örülni fog az, ki beteg,
hisz’ az éhségtől,
nemsoká’ kidől.
Földi MÁTRIX, csendes pokol,
Egy úriember odaszól:
,,Mi kell még nekik?
Más is éhezik!
Sejted, mit kapnának tőlem?”
Benne tényleg nincs szemérem,
se empátia,
csak drága pia.
Kórházak bejáratára
kikerül az: ORVOS NINCSEN!
az okoskodást
ima váltja fel.
Okos, bolond és féleszű
Menekülni készül innen
Amíg teheti;
Útját keresi.
S mikor süllyed a Nagy Hajó,
vele tengernyi szép és jó.
Csak a kapitány
Marad még talán…
Ahogy a fedélzeten áll,
Parancsokat oszt, kiabál.
Ment sok életet,
Csak tisztelni lehet.
Tíz-tizenkét ember marad -
Maroknyi lett ez a csapat.
Látni fájdalom -
Veszni nem hagyom!
Kemény Gábor, 2016. február 8.