Havas eső dagasztja a folyó vizét,
a szélvihar hirtelen ősz hajamba tép.
Villamosra várok fázom, mint ázott veréb.
Előbújik a múltból egy kedves emlék,
idő sem borítja rá feledés köpenyét.
Magas férfi fölém tartja esernyőjét.
Az első találkozást száz követte még,
majd tengeren túlról jött egy búcsú levél.
Szívem olyan lett akkor, mint összetört cserép.
Szép tavasz emléke még vissza-vissza jár,
begyógyult a csalódás sebe, nem fáj már.
Lábunk nyomait is régen elmosta az ár.