H.Gábor Erzsébet
Szárnyverdesve
„Szárnyverdesve, topogva,
ágaskodva, szeretlek” -
pogány lettem, eretnek,
esdekelek, zokogva -
fogadj vissza karodba!
Megfürödnék hitedbe’,
s tiszta lennék, mint a hó -
szelíd szavad írt adó;
kezem tenném tiedre,
szívemet a szívedre.
Fájdalmamra gyógyír vagy,
hittérítőm, szép imám -
hántsd le rólam száz hibám!
Térdre rogyva szólítlak,
mint egy koldus, úgy hívlak,
Ezer éve vezeklek,
lángban égve, lobogva,
„szárnyverdesve, topogva” -
többé el nem eresztlek!
„ágaskodva, szeretlek.”
2016.02.15.
Versemet az alábbi idézet ihlette:
„Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő..."
Latinovits Zoltán levele, Ruttkai Évához.