Fohász, Ima, Irónia
Írta: bizkit Dátum: February 23 2016 06:02:55
V
Köszönöm uram adtál életet
Egy apát ki sosem, létezett
Adtál egy átlagon felüli, lelket
Csak zakatol, nem talál rendet,
Teljes hír
Fohász, Ima, Irónia
Köszönöm uram adtál életet
Egy apát ki sosem, létezett
Adtál egy átlagon felüli, lelket
Csak zakatol, nem talál rendet,
Adtál nekem sok boldog évet
Gyerekként ki az utcán eltéved,
Adtál nekem szerető szívet
Ki csak annyit mond: ”Várj, még kérlek”
Adtál nekem öntudatot,
Felégetné az összes elmúlt pillanatot,
Adtál nekem álmokat,
Romba dőlnek egy pillanat alatt
Adtál nekem reményt
Ki hiába nyújtja kezét
Adtál nekem erényt
A világ meggyalázza szegényt
Mégsem szidlak, nem tehetem
Szembe szállok hát, érted kedvesem
Szembe! Jöjjön akármi
Csak kérlek, ne kelljen tovább várni
Vártam már eleget
Sok ezerszer kértelek
Kértem a világot szemedből
Kértem ne menj kezemből
Kértem hadd öleljelek utoljára
Perzselő csókod égjen ajkaimra
Méreg ízét ne érezhessem
Békét leljek zöld szemedben
Csendet! Nagyvilág hallgass!
Szerelmem csak te altass
Legyen utolsó mondatom, mit halassz
Szerető szívem többé ne jajgass