A törekvő ember balladája
Írta: Tiberius Dátum: February 28 2016 05:46:15
H
Több mint száz éves fából faragott
Dante szobra állt az íróasztalán,
ahol gondolatai kószáltak egymásután.
Teljes hír
A törekvő ember balladája.
Több mint száz éves fából faragott
Dante szobra állt az íróasztalán,
ahol gondolatai kószáltak egymásután.
Próbálta megérteni az életet ami
sok szenvedést hoz mindenkinek.
Megért háborút forradalmat,hol a
gyenge meghajolt a hatalmasoknak.
Vértócsában térdelt keresve az Istent
ki félrenézett mikor a sok hős elvérzett.
Száműzve lett,de nem tört meg,
a remény tartotta benne az életet,hogy
egyszer majd a haza szabad lesz.
Az új világban tátott szájjal állt a sok
csodában, valami rémlett gondolatában,
ahol minden szabad,ha megvan az akarat.
Nem kímélve magát dolgozott szakadatlanul,
Hat nap másoknak dolgozott a hetedik
nap mint magánvállalkozó ablakot mosott.
Gyűltek a dollárok nem gondolt másra,
csak a sok munka végső diadalára.Egyszer.
csak egy hang megszólalt magában:
Ember,hová törekszel,hová ez a nagy
hajsza,magadon kívül nincs senki
ebben a nagy világban?
Teltek az évek az ember nagy lett, nagyon
nagy,sok ember volt a szolgálatában.
Kacsalábon forgó kastély a hegytetőn
ahonnan a kilátás lenyűgözi a szemlélőt.
Autógyárak legszebb modelljei gurultak
egyik évről a másikra az ő kívánságára.
Megunta az egyedüllétet megtalálta élete
párjának a legszebbet akit csak lehetett,
kivel beutazták a világot még ott is amit
eddig még senki nem látott,csak álmodott.
Családja nem lett,gondolta,ha már így
alakult,idős korára nem akar gyereket.
Neki megvolt minden amit csak kívánni
lehet,és kezdte unni az életet,kezdte unni
mert mindene megvolt.Egyszerű dolgok
érdekelték,több szépet, örömet látott a szürke
életben mint a hatalmas pazar fényben.
Nap mint nap idősebb lett csak a csend
és hű szerelme boldogította az életet.
Nézegette a Dante szobrot, akinek az élete
egészen más irányban fonódott,aki nem
az anyagiaknak élt,szellemi tudása,vágya
vitte felejthetetlenné örökkévaló életét.
Töprengett magában, mit tett az életben,
Azt nézte a másiknak mi van, és,hogy
neki még több legyen.Harácsolás volt
az élet amiben se szív se lélek.Ha az
Isten adott volna neki még egy újabb
életet,semmi nem váltózna,újból kezdené
az egészet,mert ez az átka az emberiségnek.
Az anyagiakban se szív,se lélek nincsen,
egy mosoly a másik felé többet érne
minden kincsen.