Anyám karjában
Írta: hzsike Dátum: March 02 2016 04:59:47
H
Jó anyám tojásért küldött,
a húgom teknőben fürdött,
mindig is jó gyerek voltam,
vissza én sohase szóltam.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Anyám karjában
Jó anyám tojásért küldött,
a húgom teknőben fürdött,
mindig is jó gyerek voltam,
vissza én sohase szóltam.
Emlékszem, szegények voltunk -
tüzelni, gallyakat hordtunk,
apám a földekre járt ki
dolgozni, mint arra bárki.
Volt mikor krumplival jött meg -
aranya volt az a földnek,
s két zsebe tengerit rejtett,
jó anyám könnyeket ejtett.
Terménnyel fizettek arra -
elzsibbadt mindig a karja,
esténként nehezen ült le,
az Istent messzire küldte.
Éheztünk, fáztunk is sokszor,
kincs volt a kabát, a bocskor,
mégse volt semmink se rongyos,
jó anyám tiszta volt, s dolgos.
- Két tojást hozz gyorsan! - mondta -
mindig a szomszédból hordta.
Apró kis kezembe fogtam,
olyan nagy örömmel hoztam -
kalácsot ígért az este,
anyám a kertkaput leste.
Gyorsan az asztalra tettem,
megbánva azonnal tettem!
Legurult mindkettő, széttört,
futottam legalább két kört -
a húgom langy tejet ivott,
anyám meg kergetett, szidott.
Ránéztem, s tudva a bűnöm,
úgy álltam, akár a tűkön,
vártam a pofont, hogy adja,
s ehelyett, fejét lehajtva,
magához húzott a drága,
s akár a parti fűz ága,
rámfonta reszkető karját,
s könnyei mosták az arcát.