Elcsitul a mindennapi lárma,
a megszokás bedönt az ágyba.
A ma, éjfélre már múlt idő,
a lesz jövője még nem sejthető.
Az éjszaka hűs márvány csendjében,
nyugalom terül el szívemen.
Test-meleg koporsóm lett az ágy,
a mély alvás olyan, mint kis-halál.
Az óra-inga ütemet leng,
hangja álomba ringat szelíden.
Az élet-időm halad előre,
sötétből a hajnali fénybe.