Emily Dickinson. Love
XVIII
Come slowly, Eden!
Lips unused to thee,
Bashful, sip thy jasmines,
As the fainting bee,
Reaching late his flower, 5
Round her chamber hums,
Counts his nectars—enters,
And is lot in balms!
(Megérkezés lassú, Éden!/ Ajkak elszoktak tőled,/szégyenlősek kortyolni a te jázminodat,/mint a bátortalan méh,//
elérve nemrég az (méh) virágát, az ő (virág) ürege körül zümmög,/ számít az ő (virág) nektárjára - bemegy,/ és van osztályrésze vigaszokban!)
Emily Dickinson: Szerelem
XVIII
Hosszú út ez, Éden!
Kelyhed messze még,
vágy van, ám útközbe',
mint a gyenge méh,
más virágra száll le,
halkan zümmög is,
mézet kérve - megy be,
s még vigaszt kap itt!