Ünnep
Írta: Berenike Dátum: March 10 2016 05:10:45
V

Ünnep van!Ünnep van!
-kiált fel egy virág,
s tengernyi kis szirom,
nyílik e hang hallatán.

Teljes hír

Ünnep van!Ünnep van!
-kiált fel egy virág,
s tengernyi kis szirom,
nyílik e hang hallatán.
A hajnali harmat,
végre megérkezett,
ébredezni kezd,
e csodás természet.
Közepén a rétnek,
van egy kis tavacska,
annak a közepén,
egy lótuszvirágocska.
Benne élsz te,
legkedvesebb barátom,
évezredek óta,
de érzem a magányod.
Ünnep van!Ünnep van!
-kiáltok fel én,
s egy kis ladikon,
evezek feléd.
Nem viszek túl sokat,
csak a szívem melegét,
de abból annyit,
hogy egy életre elég.
Hangos kiáltással,
jelzem,hogy itt vagyok,
előbújsz végre,
de nem látod hol vagyok.
Nem látod persze,
hisz mögötted állok,
megöllelek gyorsan,
mielött tovaszállok.
Szép neved napján,
jöttelek köszönteni,
bár nem maradhatok sokáig,
illő már továbbmenni.
De ne félj semmit,
én fentről figyellek,
hisz örökké már,
őrző angyaloddá lettem.
Ha bú nyomja szívedet,
tudd én mindig itt vagyok,
szavak nélkül is érzem,
ha épp,
nem várod a holnapot.
Légy hát boldog ezen,
a földi világon,
hidd,hogy van ki szeret,
s nem hagy el semmi áron.