ÚTRAVALÓ
Írta: Vasi Ferenc Zoltan Dátum: Március 14 2016 18:23:11
V
Konok vagyok, eltökélt,
gondolom egy számvető király –
a Nap,
gyermekének elfogad.
Teljes hír
Konok vagyok, eltökélt,
gondolom egy számvető király –
a Nap,
gyermekének elfogad.
Hajnal nem leszek! – éji csönd gyanánt
bizton bírom el talán
a hold-bizonytalant.
Mellkasomon pattan a rózsa,
hóra ejtve két bimbó fonnyad,
fehér a szirma,barna a foltja.
Anyámhoz száz szál fűz,
kehelyhez pókfonál,
túlcsordult gyötrelem –
gyermekem bántja tán.
Neki érzett félszek,
hiányjelenlétek !
A körülmények ha jobbítanák!
Mi lesz Veled-velem,
a párkák hatalmába
beavattak már?
Tükreim egyszer
meghasadnak ám!
Hideglelősen mire maradsz?
Isten-hitedre ki ad utat?
(megleled mégis! – hiszem,tudom!):
Becsüld a világot –
rossz tenyészik benne,
nagyon féltsd magad!
Apád szeret. Bízhatsz bennem.
Apád ebben eltökélt –
s vigasztalanul tanácstalan.