- Mondd, anya mi a szabadság?
Ha létezik, lélegzik -e?
Ismeri -e őt a világ,
milyen a szabadság színe?
Szabadság...?
Persze, hogy létezik kincsem,
figyeld csak a pillanatban,
ott lapul a lélegzetben,
veled van a gondolatban.
Azt hiszem velünk születik,
tán egyszerű, fehér színű,
bár a tetteink átfestik,
a léte örök érvényű.
Nem ural, csak egy késztetés,
nincs is fölötte hatalom,
mint a morajló vízesés,
vagy csillanó fény lombokon.
Látod, hogy repdes a lepke?
Fél tőled, hogy tán megfogod.
Szabad léte, büszkesége.
Rabsággal elpusztíthatod.
Lehet szárnyaló, mint madár,
mely a kék eget átszeli,
de lehet örök csapdában,
ha nincs szándék, mi élteti.
Egy életen át űzött vad,
mely gázol sebes patakban,
szabályok között céltudat,
mely küzd sötét áramlatban.
Bilincseket rá mi teszünk,
súlyok: igen-nem, döntések,
ellensége szolga lelkünk,
gyöngítik ítélkezések.
Változó, de nem szűnő vágy,
mi halkul, vagy erősödik,
acélos, vagy édesen lágy,
szelíd, ha kell tiltakozik.
Mint a természet törvénye,
gigászi, legyőzhetetlen,
mert mindig marad szikrája,
lobban, türelme végtelen.
Néha vérvörösre festik,
lázadóvá válik, nem kér,
ha követel nem rejtőzik.
Tombolva áramlik a vér.
Aztán fehérré szelídül,
újra és újra szennyezik,
majd lassan ezüstbe őszül,
barázdákban csendesedik.
Lehet csillagom, tévedünk.
és csak a gondolat szabad.
Határok közé születtünk,
de, átlépheted a falakat...
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /