Válaszút
Írta: Hegyman Dátum: March 06 2008 10:18:57
T
Te is elbújsz, mást mutatsz mint gondolsz
Pokoli egy játszma ez mit kínok között harcolsz
Teljes hír
Válaszút
Nézlek, nézlek beharapod ajkad
Én is szenvedek fejemben sok gondolat sarjad:
Vajon mi lehet most veled?
Szívesen kérdezném!
De álarcom, hogy ne lásd lelkem, le nem vethetném
Te is elbújsz, mást mutatsz mint gondolsz
Pokoli egy játszma ez mit kínok között harcolsz
Jól döntöttél?
Talán Te sem tudod
Nekem kényszerpálya ez, mely már tõled távol halad
Már nem manócskád vagyok ,csak egy idegen kinek szíve szakad
A puha láncok melyek korábban hozzád kötöttek
nincsenek már helyükön, céltalanul lötyögnek
Találkozunk, talákozunk látlak
Arcod már csak futva érintheti számat
Mikor hozzám szólsz mondataid zavartan jönnek
Ha más felé fordulsz szíved már nem köt meg
Könnyedén mosolyogsz mintha semmi sem fájna
Ha rám nézel arcodon felhõ ül melyet csak az én szemem láthat
Nem tudom mit tegyek?
Engedjelek? Várjak?
Bennem még zûrzavar van
Szívem kapuja zárva, melyet Nõ még ki nem tárhat
Talán az idõ, s a barátok gyógyítják majd lelkem
Mint varázslatos balzsam mit puha kéz ha felken
János