XVII.
SHE rose to his requirement, dropped
The playthings of her life
To take the honorable work
Of woman and of wife.
If aught she missed in her new day
Of amplitude, or awe,
Or first prospective, or the gold
In using wore away,
It lay unmentioned, as the sea
Develops pearl and weed,
But only to himself is known
The fathoms they abide.
________________________________
XVII.
Felnőtt ahhoz, mit férfi vár:
Lányjátékból elég,
Hogy helyt állhasson tisztesen,
Mint nő, mint feleség.
De új volt néki a szerep,
S bár arany is kopik,
Félt attól, mint fogadja ő,
Ha elront valamit.
Nem rótta fel… Tengerben is
Terem gyöngy és moszat,
De hány zátonyt kerültek el,
A férfi tudta csak.
* * * * *