Gyere vissza
Írta: Goldika89 Dátum: March 07 2008 05:53:03
T
Hangtalan, néma, könnytelen fájdalom,
A semmibe merengve Rólad álmodom
Teljes hír
Hangtalan, néma, könnytelen fájdalom,
A semmibe merengve Rólad álmodom,
S várok egy szót, egy apró jelet,
S vállamon érzem még vigasztaló kezed.
Emlékeid börtönébe zárva hideg az éjszaka,
S a rácsok közt felzokog a fájó szív szava.
Érted kiált, hív, neved sírja az égre,
Majd fájva, megtörve elalszik végre.
De álomtalan az álom, nem ad már békét,
Ma éjjel nem hozza a fájdalom végét.
Csak furcsa lebegés, élet vagy halál...
E szívnek Kincsem, mindegy ezután,
Hisz nélküled csak holtan élhetek,
Tudod, mint a filmeken a szellemek...
De õrzöm még a lángot, bennem él az eskünk,
mit szavak nélkül, egymásnak tettünk.
Az égen még látom szerelmünk csillagát,
Kettõnkért ég, sosem hal meg talán...
Esküm él, míg szívem fájva dobog,
A meggyújtott láng örökké lobog.
Kérj még belõle, vedd el, hisz Tiéd,
Szoríts Magadhoz... szeretlek. Ne kérdezd miért