Érzékeny a lelked tudom,
ha megbántanak egyszer
elindulsz egy hosszú úton
megbotlasz ezerszer...
Könnyáztatta kedves dallam
próbál vigasztalni,
egyre hull a könnyed halkan
kit tud szépet adni?
Vigasztalan maradsz hogyha
nem kérsz segítséget
akinek most ez a dolga
épp elhagyott Téged...
De Te ne sírj, térj magadhoz
az az élet rendje
imádkozz egy újabb naphoz
neki van még lelke...
Elmúlt már az összes varázs
mondd csak mire vársz még?
Fehér lovon herceg talán
rád talál a vágy ég?
Égeti a tested lelked,
vigasztalan maradsz,
megbántottak ezt nem lehet
feldolgozni, hagyd csak!
Hadd menjen, ki utál Téged
engedd az útjára,
pompázz újra régi fényben
egyszer utoljára!