Odaát csak: teljesítmény;
Nálunk: lélek üdve, Élmény.
Ott győztesek,
Meg vesztesek;
Itt a Lét szabadon lebeg.
Mint fagyöngy a korhadó fán,
Olyan a Szent és a profán.
Közönséges, trágár pofán
Pénzt szüretel uborkafán.
Luxus a profán lét orma,
Minden élet: papírforma.
Deszakralizált világban
Hétköznapi pusztaság van.
Minden el van vetemedve;
Véletlen,
Világba vetve.
A deszakralizált líra
Sivatagban - halott csíra.
Tartalom vész, forma bomol,
A pusztulás felé lohol.
Profánnak - profán a szaga;
Az Élet: a szentség maga.
Az ember csak attól Ember,
Hogy dolga van minden percben,
Hogy semmibe sose lábal,
Hogy azonos önmagával.
Értéket rizve,
Védve,
A Döntéstől sose félve.
Nem az ártól sodortatva,
Hanem Igazat kutatva.
Felelősen,
Szeretettel
Minden lét-percet - megszentel.
Évről évre,
Létből Létbe
Így marad a világ élve.
Szerelmet és Házasságot,
Otthont,
Gyermeket,
Világot.
Magát Isten világában,
És az Istent
Önmagában.