Egy reggeli tekintet
Írta: Baggie Dátum: March 08 2008 04:19:14
T
Üvegesen csillogott, mint halak
üvegbe zárva úszkáltak a gondolatok
Teljes hír
Belenéztem annak az ártatlan lénynek a szemébe
S mit ad isten lehúzott a mélybe
egészen kavarogtak gondolatok
Üvegesen csillogott, mint halak üvegbe zárva úszkáltak a gondolatok
Tekintete folyamában, én álltam elmém kalickájában
csak néztem, bámultam
Vágytam onnan szabadulni s oda át belülre bújni,
tudni, látni mit csak õ láthat
Úgy szívott magához vonzotta tekintetem,
jaj istenem egészen belefeledkeztem S õ valami másba
így bele csöppentünk egy saját világba
õ és én meg a monoton kattogás
A vonat suhant illetve a sok állomás
én vágytam belé, a testébe a gondolataiba inni magam
Mint tinta a papíron úgy éreztem magam,
szétfolytam rajta, bemocskolva a tisztaságot,
Hajlongva, elnehezedett elmével, pislogott,
s jaj avval annyi mindent egybemosott,
Könny, veríték, ébredés, álom most mind egybefolyt az üvegtáblákon
Ajtócsattanás az Állomáson
egy óvatos rezzenés
hideg szellõ fúj be és
korbácsként egy nyájba szedi,
s könnycseppként az arcára tereli
a lõdörgõ nyájat, s az megindul a hamvas tájon, míg ajkához ért ott megérezte nedvét, tenyerét emelve letörölte bánatos cseppét
Szinte éreztem a csillanó könny megszokott ízét,
Kanyarítottam az érzettõl barázdált számat
Mint egykor gyerekként úgy nyelvemmel lenyalnám azt
Ijedt pillantás felém,
érezve hogy szemem rajta felejtém én elkapom
tüdõm az ijedségtõl Csurig szívom,
majd visszakúszik a tekintet, s mit lát az a lény egészen más
Harmatos mosoly száján, szelíd a két szeme világa, tiszta
s amit néz azt veri vissza...
A nap melegét, fényét belém töltötte, a mosolyra ívelt száj
Megállt a vonat, s libbenve tova szállt,
Mint az ajtón távozó meleg
Ám az övé belém, egészen bent rekedt...