Takaró terül, bújik a hegy,
csúcsán hunyorog, guggol a fény,
alkonyat jön, a délután megy,
billeg a ma az ég peremén.
Halkul a világ, nyugodni tér
a zaj,a dal és a suttogás,
erekben már nem száguld a vér,
egykedvűn ballag a dobbanás.
Hallgatok, csendek cseperegnek,
a nagyvilág álom hintán leng,
a gondok, bajok rám nem lelnek,
szívem ajkad mosolyán mereng.