Depresszió
Írta: Magdileona Dátum: March 09 2008 14:03:41
Int a Hajnal.
Elûzi az Éj végtelennek tûnõ árnyait.
H
Teljes hír
Int a Hajnal.
Elûzi az Éj végtelennek tûnõ árnyait.
Jelez az óra:
elmúltak a semmirõl sem tudó, felejtõ perceim.
Kezdõdik.
Már várnak a tovább-lét még nem sejthetõ órái.
S ha bevégzem napi küldetésem,
újra várnak az Éjnek gyógyító,
csendes megsemmisülést hozó,
továbbéléshez erõt adó
kegyes pillanatai.
Az én pillanataim. Szeretem õket.
Szívem addig boldog,
míg nem tolakodnak tudatomba
a legyõzhetetlennek látszó,
könnyebbséget tipró
baljós Reggelek.
Hol vagy, Istenem?
Most segíts nekem!
Nyiss rést az áthatolhatatlannak látszó falakon,
küldj lelkembe fényt, szólj bennem, mint annyiszor,
adj erõt, hogy elviseljem;
nyugalmat, mit kínlódó lelkem
már csak az Éj irgalma által
hagy nekem.
(2003)