A szárnyalás mûvészete
Írta: Eve Dátum: March 09 2008 16:45:37
Csak halkan suttogtál a füleimbe.
Oh azok a szavak!
C
Teljes hír
Megborzongtam pedig még hozzám se értél,
Csak halkan suttogtál a füleimbe.
Oh azok a szavak!
Ahogy csókoltad nyakamat szinte égetõen vágytam arra,
Mit még nem akartam megtenni, s veled bûnbe esni.
De már elraboltad a lelkemmel együtt a testemet.
Csak lennék már a tiéd, csak érezhetném azt, amit még sosem.
Apró kis csókjaiddal a gerincemen táncoltál,
Ujjaiddal a köldökömnél simogattál.
Majd egyre csak haladtál felfelé, és kényes ponthoz jutottál.
Levegõm elfogyni látszott, szívem a torkomban dobogott.
Melleim ékességei megmeredezve,
Egyetlen gondolat jár a fejemben, kérlek, engem szeress örökre!
Testünk összeért, nem lehetett megálljt parancsolni vágyainknak.
Combjaink egymáséit súrolták,
Ajkaink néma csatában vettek részt.
Az érintéseink a kimondott szavaknál beszédesebbeknek hatottak.
Hátad izmai a mozgásodra rezdültek,
Miként éreztelek magamban, mondhatni felszabadultam.
Engedj, hát engedj!
Hadd szárnyaljak én is veled!