A NAPISTEN FELTÁMADÁSA
Ott élek már én a Napkorongon,
nem hagyom, hogy bárki is borongjon,
trónon ülök, fent a csúcson - nézd!
sugaraim küldöm ím feléd,
melegítem langyos szívedet
- volt már ki ily' önzetlen szeret? -
így lesztek ti egy Testvériség,
s ne sirassatok engemet,
ha szép lassan majd eltemet
az Újhold és a csillagos ég!