Fekszem az ágyamon
Írta: Hegyman Dátum: March 10 2008 04:29:16
mert pompás érzés volt veled lenni
illatodban, puha karodban elmerülni
H
Teljes hír
Fekszem az ágyamon és a gondolatok csak jönnek
rólad szólnak megállítani nem tudom õket
torkom elszorul, a szemem ég, fázok
de nehéz felejteni az emlékeket amiket rólad látok
mert kedves volt a veled töltött minden óra
nem múlhat el az egész vezényszóra
nem lehetett hiába az a sok érzés
lelkem mint fekete lyuk
mégsem segít rejteni õket mert mindig eszembe jutsz
és a gombóc a torkomban egyre csak feszül
a könnyeim csorognak
tudom céltalanul vesznek kárba
nem érezted azt a szépet amit én, ezért hiába
ölelésed még érzem testemen
nem tudom meddig tart hogy emlékezem
iszonyatosan fáj valami itt belül
szavaid agyamban mint ólom golyók kopognak céltalan
sosem fogom érteni miért ér véget ami ilyen hibátlan
mert pompás érzés volt veled lenni
illatodban, puha karodban elmerülni
emlékszel, hogy ültünk nézve a sütõ fényét
most már csak visszatérõ emlék marad,
mint ablakod képe ahol búcsúzáskor mindig láttalak
de utoljára a remény hal meg
mert lenni kell fojtatásnak, és lesz még más nap
és talán ez nem marad így és új tavasz jön a tél romjain
szerelmed patakja medrét felém fordítja
leszek még boldog s nem marad lelkem örökre magára
János