Látomás...
Elmerülve egy őszi estelen,
elémtárult egy karcsú nő hirtelen.
Ajkain az életnek mosolya,szebbet
az életben nem láttam soha.
A Hold bevilágított az ablakon,
haja fénylett mint a mobilom.
Alakja csodás,mennyei fogalom,
szemei bűvölő misztikum.
Csak állt szótlanul,bennem a
gondolatok halmozódtak.
Van-e még férfi e földön ki
becsüli az őszinte tiszta vágyakat.
Így morfondíroztam magamban,
kérdések halmozódtak agyamban.
A látomás eltünt mint a buborék
amit nem láttam soha még