Vétlenül
Írta: hzsike Dátum: August 03 2016 15:18:13
Sz
Miértek tobzódnak szüntelen -
szétfeszít, megőrjít, nem bírom!
Verseim zokogva átírom,
a sorsom vad tréfát űz velem.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Vétlenül
Miértek tobzódnak szüntelen -
szétfeszít, megőrjít, nem bírom!
Verseim zokogva átírom,
a sorsom vad tréfát űz velem.
Amire legjobban vágytam én
- hiába ezerszáz intelem -,
megadtad édes jó Istenem,
szilánkká fagyott a lágy szatén…
Lelkemben itt hagyott száz heget,
szétszabdalt, vérzik már mindenem,
hitemből morzsányi sincs nekem,
szégyenfolt csúfítja ingemet.
Vajúdó, ártatlan bűnösök…
Az vagyok! S az ember vétlenül,
élne, de meghalni kényszerül -
valami gyanúsan bűzölög!
Legyek már végre túl mindenen,
nehéz a terhem, már nem bírom,
legfájóbb harcomat most vívom -
mentsél meg magamnak Istenem!
2016.08.03.