Nyugdíjas élet
Írta: gufi Dátum: October 11 2016 14:26:12
Sz
Idén nyáron drága párom
kisnyugdíjas lett a szentem;
nem viselte meg e helyzet,
s kevesebb a pénze sem lett,
Teljes hír
Albert Ferenc
Nyugdíjas élet
Idén nyáron drága párom
kisnyugdíjas lett a szentem;
nem viselte meg e helyzet,
s kevesebb a pénze sem lett,
úgy döntöttem megtartom!
Bár, ízülete recseg, ropog,
Mondom: Drágám, nem vagy koros.
Friss vagy édes, akár zsemle,
mely lapul a jégszekrénybe,
és tálra téve megmikrózom.
Sose csüggedj kisgalambom
a nyugdíjasnak sorsa jó;
lényeg az, hogy a kamrában
legyen mindig ennivaló,
hisz a kamra mi másra jó.
Tán, ha benne bor is akad,
kenyér, kalács, sütemény;
maradék a fogunk alatt,
egy utójátékkal felér,
ám ennyivel nem érem be én.
Csirke hátból lesz rántott hús,
nyesedékből, finom pörkölt;
hozzá főtt krumpli köretnek,
s jó leves lesz ennek levéből,
na, ennyit a mai ebédről.
És ha unjuk már a krumplit,
holnap, lesz vízbe főtt rizsa,
néha kérhetnék desszertnek,
kis bundás szilvát dugiba?
S én pislogok rá sunyítva.
Arra bizony lenne eszed,
mondja erre ő komolyan.
Nem fáj fejed, sem derekad?
Gyorsan, eridj, a konyhába,
s mosogass el lóhalálban!
Rebesgeti: ördög vagyok,
végül majd pokolra jutok;
Nem baj drágám, Te jössz velem,
a kondér, úgy is bő lesz nekem,
főjünk együtt majd Kedvesem.
És ma már, ha kitakarom,
hamarján visszatakarom;
mit akartam, rögvest feledém,
szép álmokat: suttogom én;
életünk így lett egy költemény.