Induló 1956 emlékére
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: October 23 2016 19:30:58
H
Eljött október huszonhárom,
egy nép mondta azt, hogy elég,
az ifjúból s lányból lett katonát
segítsd meg harcában, ó, nagy ég!
Teljes hír
Induló 1956 emlékére
Eljött október huszonhárom,
egy nép mondta azt, hogy elég,
az ifjúból s lányból lett katonát
segítsd meg harcában, ó, nagy ég!
A zsarnokság marka szorítja,
nem érti a sors fintorát,
nem érti, ő mért kap csak büntetést,
ne engedd szenvedni őt tovább!
Ahol csak a bűné az érdem,
hol gyilkosnak jár jutalom,
a jók sose élhetnek békén ott,
hol torz jog dönt, s nincsen irgalom.
E jog tette őt jogtalanná,
robotra erővel viszik,
a farkasok érvét nem érti meg
a bárány, ki lentebbről iszik.
Megy mégis óvni e nyájat,
anyát, lányt, csepp gyermeket is.
Pest, Budán, s szerte ez országban,
az Úr óvja fegyvereit!
Sors, adj kezébe szent fegyvert
e népnek, mely élni akar,
míg ki nem vívja szabadságát,
addig le ne hulljon a kar!
Fogj össze ég és te föld itt,
ne győzhessen fog, vagy agyar,
nincs szolga ember se népek közt,
miért legyen épp a magyar!
Hős harcra hangzatos szóval
sok nép biztat, még se segít,
béna-irigyen csak nézik őt,
s a zsarnokság győzhet megint.
Jöttek a tankok az úton,
a bosszúnak szánt ütegek,
gyermekek elszántan dobták rá
a farkasnak szánt üveget.
És november négy is eljött,
az égben sok hős született,
bárányként testét feláldozta,
de szolga többé egy se lett.