Átölelem a vén, öreg tölgyfát
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: October 24 2016 11:38:10
Sz
Ficánkolnak a színesre megfestett levelek
Zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja.
Sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról....
A vén, öreg tölgyfát átölelem, önfeledten újra.
Teljes hír
Ficánkolnak a színesre megfestett levelek
Zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja.
Sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról....
A vén, öreg tölgyfát átölelem, önfeledten újra.
Jólesik nekem, megkönnyebbülök, feltöltődöm.
Még egy utolsó csókot csennek a zizegő levelek.
Mézszínű falombok csorognak a nyirkos földre
Fáznak a ráncos, pőre fák, de én boldogan nevetek.
Átszellemülten táncolok a pergő levéllel
Vígan dalolok a madárkával egy őszi, kedves dalt....
Szállok a szélben, a fürge őzzel kergetőzöm .....
Zengő zivatar minket a szépséges, csipkés szirtre csalt.
Bámulom a színes ruhába öltözött tájat
- Ámulok, milyen szép, kedves dallamot citerál a szél..... -
A könnyező felhőket, a bánatos erdőket.
Búcsúzik a természet , a könnycseppjük is erről regél.