Gyönyörű kegyelem
Írta: hzsike Dátum: October 30 2016 15:12:41

---

H

Gyümölcsös fák közt járt a szél,
ablakom tárva-nyitva volt,
bóbiskolt fenn a lusta Hold,
sercegve sírt a lámpabél.

---

Teljes hír

---

H.Gábor Erzsébet
Gyönyörű kegyelem

Gyümölcsös fák közt járt a szél,
ablakom tárva-nyitva volt,
bóbiskolt fenn a lusta Hold,
sercegve sírt a lámpabél.

Előttem papír; tiszta, szűz,
várta, hogy szántsák dús sorok.
Ha írok, mindig dúdolok,
s lobog a vérem, mint a tűz.

Valahogy, nem jött úgy a szó,
ahogyan máskor - nem zenélt!
Újra, és újra elvetélt
a gondolat, az írt adó.

A szél beszökött, s kéjesen,
akár egy lantos, úgy dalolt,
duruzsló hangon udvarolt,
azt mondta: Ő, a végzetem!

Múzsám ihletét hozta el,
s szavai árját hintve rám
- hallgattam volna óraszám -,
csókolt „baracknak mézivel”,

s nézte, ahogy a „vers csorog”,
s zamatos ízbe mámorul.
Ha részeg érzés tántorul,
a rím, a szívben dalt dobog.

Majd szárnyra kelt, és elrepült…
Az este lágyan ringatott -
az Úr, kegyelmet így adott;
velem volt Ő is, csendben ült.

(Nagy Tibor „Zsike” c. versére)

2016.10.30.