Szállnak az évek!
Írta: csobad Dátum: November 15 2016 10:09:17
Sz

Szállnak felettem az évek.
Kicsit búsan rájuk nézek.
Rabszolgasors, miben élek,
s nem tudom, még mit remélek!?

Teljes hír


Szállnak felettem az évek.
Kicsit búsan rájuk nézek.
Rabszolgasors, miben élek,
s nem tudom, még mit remélek!?

Egy asszony a Világra szült.
Vajúdásban teste feszült.
Egy bús este karjaimból,
elköltözött e világból.

Másik asszony Hitet adott.
Minden este imádkozott.
Jobbá Ő tette a Lelkem!
Nekem csak Ő az Egy Szentem!

Harmadiktól leckét kaptam.
Összetörte, szívem porban.
Gyűrűt adtam, visszakaptam.
Anyja szerint kevés voltam.

Negyediket már elvettem.
Örök Boldogságot véltem.
Gyermeket szült, Boldog voltam!
Örök kapocs vagy Te, Fiam!

Aztán egyszer felébredtem.
Nászi tűzből, jégveremben.
Kirabolt, és kisemmizett,
eszek keserű kenyeret.

Bizodalmam igen csekély.
Jött még néhány Fehérszemély,
de a szívem lakat alatt,
néhány évem így elszaladt.

Aztán egyszer nem remélve,
ráleltem a békességre.
Szerelemben teltek napok,
úgy tűnt én is megváltozok.

Sok a tüske mélyen bennünk.
Ha nincsen baj, hát keresünk.
Nem tudom, hogy hogyan tovább?
Ki kell járjak,hány iskolát!?

Szeretnék még egy gyermeket!
Egy kicsit Boldog életet!
Hogy ne kelljen megfelelni,
csak szeretni, csak SZERETNI!

Szállnak felettem az évek.
Kicsit búsan rájuk nézek.
Rabszolgasors, miben élek,
s nem tudom, még mit remélek!?