A lápi fiúcska (szonett-koszorú)
Írta: Henkee_LouisdelaCruise Dátum: March 13 2008 20:48:07
Riad a kisfiú, kiált anyjának,
De a mélybe húzzák nádak-láncával.
C
Teljes hír
I.
Sírva bolyong az elveszett fiúcska,
hisz csak játszani akart volna a fák
árnyával, de a lidércek elcsalták
magukkal e végtelen, lápi útra.
"Anyácskám merre jársz, apácskám hol vagy?
Fázom és félek egyedül az éjben"
Reszket a szíve, gyermeki remények
Vigasztalják, de a megsápadt holtak
Arcai kísértenek körülötte,
Kik hittek a fények hívó szavának
S a mélybe süllyedtek lassú halállal.
Sikongatnak a lápi torzszülöttek,
Riad a kisfiú, kiált anyjának,
De a mélybe húzzák nádak-láncával.
20080216
Henkee
II.
De a mélybe húzzák nádak-láncával,
S csak egyetlen tündér sír, míg Hold pihen,
Keze, remegõ kezét ér árnyával;
- S ég bíbora Nap-lementében piheg.
"- Ne félj, ne félj többé, már nem bánt senki,
Látom, megriadt tekinteted, s érzem
Reszketõ kezed, - halld, - éltem történetit,
- Hát hadd mesélem Rég-elmúlt életem!"
"- Ne féld a láp tükrét, s bûzös gyönyörét
Mely csak éjben fénylik hûs-kék-lángjával,
Míg iszapba fúl szerelme párjával,
S a mind-másnap kelõ szerelmes-hõsét,
Mi elhozza újra, ...gyötrõ nászával,
Az iszonyú sorsát, halál-táncával!
20080216
Louis De La Cruise
III.
Az iszonyú sorsát, halál-táncával
Észak-kör õs-átka körüllobogja,
S titkos, szörnyû szellem-õre napokat
Von sötét kezével furcsa látványba."
Halvány hangon a tündér ezt rebegte,
S könnyû fénnyel beragyogta a tájat,
"Nézz a félelmetes éjjeli fákra!"
Úgy tetszett, azok szelíden derengnek.
"Ilyennek tûntek a hideg-kor elõtt,
Mikor a Hold is leszállt fehérsége
Tisztalelkû, ó-ezüst egészében.
Azóta már minden kis zugot benõtt
A mocsári hínár, s boga bezárta:
Elmúlt-idõket rejt gonosz hulláma."
20080217
Henkee
IV.
Elmúlt-idõket rejt gonosz hulláma.
- Óhr30;, az a végtelenbe zárt múlt, oly rég,
Mely most is ugyanúgy fáj, de remény
Hogy egyszer vége lesz lezáratlan álma!
"- Jer, gyermek hadd vezesselek, jöjj velem!"
- (S Láp-démona utolsó ígérete);
"Gyermek lelkét ragadjam, s érte:
Új élet, új hajtás lész halott nevem!"
"De nem, óh, nem, - ártatlan teremtés;
Kinek csak elveszett szegény otthona,
Így pecsétjét tesz rá sorsa, - mostoha,
Elárvult vágyát elragad a féltés,
S a temetõje, utolsó ments-vára,
- Hol írás, - "Feltámadunk", s hantok sora!"
20080217
Louis De La Cruise
V.
Hol írás, - "Feltámadunk", s hantok sora,
Mi az a különös, zordon rémalak?
Int a tündér felé, rémíti karja,
S a csuklya alól meredõ koponya.
"Lám, e kicsi gyermek ártatlan lelke
Imbolygó mocsárföldi tiszta szépség:
Nem csábít-e életre gyönge fénylény?
Hisz arcodra bûvös sóvárgást teremt."
S száraz kezét a bûzös-mélybe mártja,
Mely idõtlen idõkig végsõ s örök,
Míg gõzeiben egy bús ige hörög;
Homályos látomás megbúvó lángja
Csap fel a derengõ sármezõ fölött;
Sûrû köd kavarog a sírok között.
20080220
Henkee
VI.
Sûrû köd kavarog a sírok között,
Míg aszott holtak árnyék-birodalma;
Nem úgy, mint tündér-kert ízes vadalma
Gyümölcse, mi ó-idõkre költözött!
"- Szerelmem itt hagyott, s más testben, így már
Láp démonaként bolyong, napnyugtától
Pirkadatig; kutatva tûnt vágyától
Áldott szerelmünk melegét, s románcát."
"- Hol vagy, ugyan merre, hol keresselek?
Merre jár, szerelembe fúlt tetemed,
Kit Sors, e kegyetlen helyre üldözött?"
S miért csak árny, kit nem lelek,
Míg illó lelke örökre költözött...
Nyugtot lel a remény, s múlóság fölött!
20080221
Louis De La Cruise
VII.
"Nyugtot lel a remény, s múlóság fölött,
De óh, én csak holtak úrnõje vagyok!
Tekints rám Végzet, hol rejtõzik a Hold,
Hogy lássa a jövõt rabságom mögött?
Tudod kicsi gyermek, régi emlékek
Hívnak álmaimban: hercegnõ voltam,
De Tündér Királyság csillaga gyorsan
Eltûnt a Sötétség vad erejében.
S Õ meghalt; megölték a gaz lidércek!
De lelke már szabad; elringott oda,
Hova én bûn nélkül nem jutok soha"
Mocsár szélén a tündér így mesélte,
S a fekete rém örvényt kavart hol a
Nyughely; - száz és száz kegyhely múló hona.
20080224
Henkee
VIII.
Nyughely; - száz és száz kegyhely múló hona.
Láp tükrében láttam égõ arcodat,
S ha börtönöm lett e világ, láncodat
Nem tépheti, csak testem hamvát fújva -
Szerteszét, táplálva szerelmes hajtást;
- Tavirózsa illata, szitakötõ
Szárnyán illan, nádról-nádra, míg ha Õ;
Csak a kegyes kezét nyújtja, s az áldást!
Bolyongva a vízben, hová iszap húz
Napsugár csillan, s kacsint a víztükör, -
Két szivárvány szeretkezik a láp fölött
Fürdik lelkük fényben, s láng gyötör
Áttetszõ testük, míg karjuk a mélybe nyúl;
"Nem úgy, mint fojtott lelkek hínárba fúlt...
20080222
Louis De La Cruise
IX.
"Nem úgy, mint fojtott lelkek hínárba fúlt
Végsõ percének tékozló nyögése,
A fény csak, az fon szendergõ jobblétet
Lelkünkre, ha csöndben véget ér az út!"
Kacagott a tündér s egy fehér rózsát
Emelt ki a lápból, inda- szalaggal, -
"Nézd te örök rém, magammal rántalak,
Oda, hol a Semmi üresen kószál!"
Sikolt az árny és húzza a gyermeket,
Éjtorkú lándzsája a mélybe merül,
Haragja elõl a partra menekül. -
A fiúcska; óvja a tündér lelke,
S Õ, r30; érte szenved, tudja: mint elévült
Szerelmes álma oly reménytelenül...
20080228
Henkee
X.
Szerelmes álma, oly reménytelenül,
Buja szerelmét kéri nap, nap mind.
- "Ha élek nem láthat, s nem érint, így -
Csak halált adj nékem, könyörtelenül!"
"Vele lehetek éjjel, s minden nappal,
Vele lehetek, ha fúj viharos szél;
Vele lehetek, ha jõ az õsz, s a tél,
Tavasz, s a nyár, - s minden új pirkadattal!"
"Csak egy lélek kell énnékem, csak egy, -
A te lelked, - te szeretett kisgyermek!"
- "De sohase félj, s tõlem, meg ne rémülj;
Mert ha rád nézek, hasadnak a szívek,
Erõm fogy, s lényem végleg elgyengül, - de
Markolva utolsó esélyt, míg végül...-
20080226
Louis De La Cruise
XI.
"Markolva utolsó esélyt, míg végül
Örök számûzetésem halálba hajt,
Démoni átok, utolsó gúnykacaj
Sír fülemben gyász-ittas örökségül.
Oly rég volt; bú szövi az óta létem,
Csupán szerettem, ez lett volna bûnöm?
Miért csaltátok el lidércek hûvös
Kezetekkel nemes lényét a mélybe?
Törékeny világod el kell rabolnom,
Vagy tündér-fátylam iszappá komorul,
De arcodra nézve szívem elszorul,
S érted hullanak égi liliomok"
Sír a tündér, a démon felé fordul
Az éj sötétje forró lángba borul...
20080304
Henkee
XII.
Az éj sötétje forró lángba borul;
"- Óh, démoni szépség, - nem tehetem
Megszerettem e gyermeket - kegyelem,
Légy kegyelmes vele, s engem ejts foglyul!"
- Könnycseppek gurulnak, s a Holdban izzó
Ingoványba cseppen, hol látta arcát,
Kedvesének, de ajka, égõ ajkát
Meg nem érinthet, míg gyötri a kínzó
Tudat, hogy szerelmet már sosem kaphat!
S ha történik csoda, hulló könnycseppje
Lápi arcát érint, s gyúl szeretetre,
Majd emelkedik fénye a magasba;
Hol szikrát dob az éjszakai égre,
- S vezeti a kisfiút észak fénye.
20080305
Louis De La Cruise
XIII.
S vezeti a kisfiút észak fénye,
Köd-szülte homály csalóka árnyából,
Üvölt a démon, vad szeme fellángol,
De a Hajnal színe ébred az égen.
Csalódva bújnak a lápi lidércek
Sötétlõ mocsár holt-bûzös aljára,
Tán elõ sem jönnek többé; a fákat
Csupán borzolja e rút múlt emléke.
Visszatekint a tündér, szíve szakad,
Fellibben elõtte kósza sejtése:
Nem látja Õt viszont, örökre vége!
De a gyermek elõl kacagva halad.
S kíséri a fénylény, égi kezével,
Otthonába, ...- anyja ölelésébe!
20080311
Henkee
XIV.
Otthonába, ...- anyja ölelésébe!
Hol anyai csók és atyai áldás;
- Álom volt, vagy maga a rút valóság,
Mely csak elvarázslott, s tört üdeséget;
De a múltja, mely valón csak ott maradt,
Emlékeket, s fakó képeket hagyott;
Mint immár mûvészien megfaragott,
Mélyen vésett, tündérkép-karcaikat!
Míg ott örömkönny, de gyermek bánata;
Est-égi-szivárvány, sarki fény kelt fel,
S tündökli a csodás északi eget.
- Keresve tündérét, s kétségbeesett
Könnyei csak hullanak, ...- míg az óta;
Sírva bolyong az elveszett fiúcska!
20080310
Louis De La Cruise
Mester-szonett
XV.
Sírva bolyong az elveszett fiúcska,
De a mélybe húzzák nádak-láncával,
Az iszonyú sorsát, halál-táncával -
Elmúlt-idõket rejt gonosz hulláma!
- Hol írás, - "Feltámadunk", hantok sora!
Sûrû köd kavarog a sírok között,
Nyugtot lel a remény, s múlóság fölött;
Nyughely; - száz és száz kegyhely múló hona.
Nem úgy, mint fojtott lelkek hínárba fúlt
Szerelmes álma, oly reménytelenül
Markolva utolsó esélyt, míg végül
Az éj sötétje forró lángba borul,
S vezeti a kisfiút észak fénye
Otthonába, ...- anyja ölelésébe!
20080217
Henkee & Louis De La Cruise