Mein glückliches Alter
Was bin ich für ein Glücklicher,
Daß ich gesund noch hauche,
Und jetzt als Einundsiebziger
Noch keine Brille brauche!
Daß ich mit meinem Augenlicht
Noch jede Schrift kann lesen
Und ich in meinem Leben nicht
Zwei Tage krank gewesen!
Ich höre, rieche, schmecke gut,
Darf noch mein Haupt nicht beugen,
Und kann mit meinem Stock und Hut
Noch über Berge steigen.
Nur Eins: ich habe nimmermehr
Viel Zähne aufzuweisen,
Jedoch den Vierunddreißiger
Kann ich noch immer beißen.
Friedrich Samuel Sauter,
Az én boldog öregségem
Milyen boldog ember vagyok,
még épségben lélegzem,
és szemüveg nélkül látok
most, hetvenegy évesen.
Most is még a szemeimmel
jól látom a betűket,
és még betegen az ágyban
két napot sem feküdtem.
Étel ízlik, érzek, hallok,
nem nyaklik le a fejem,
kalappal, bottal ballagok
keresztül minden hegyen.
Csak egy: amit már nem lehet
a fogam vicsorgatni,
de azt a Harmincnégyeset
még szét tudom harapni.
Mucsi Antal
PS:A Harmincnégyes, akkor egy ismert vörösbor volt.