Kényelmesen beleültem
hatalmas bársonyfotelembe.
Reménykedve várakoztam
nagy örömmel a szeretetre.
Felgyúlt a viola gyertya
megérintett a romlatlan hit.
Rám zuhant a sóhajos csend,
hintve a lélek bilincseit.
Felvillant a remény- sugár,
kúszott rám lassan, óvatosan.
Fohászom szárnyalt Tehozzád
ragyogott boldogan, gondtalan.
Izzott, fénylett a rózsaszín,
öröm- óda beszélt lelkemben.
Álmomat karomba zártam
Minden kis cseppjét ízlelgettem.
Szeretettől ég ametiszt,
hisz aggódó fény- szirmok gyújtják.
Hangtalan, nehéz, rút sorsok
félszegen, örömmel suttogják.