Utamba vetett a por minden szeme
Írta: kormi37 Dátum: March 14 2008 10:35:19
T
Utamba vetett téged a por minden szeme,
Lelkemben ragyogott a szerelem tüze.
Teljes hír
Utamba vetett téged a por minden szeme,
Lelkemben ragyogott a szerelem tüze.
Rózsaszin testeden az alkony csókolta pirosra testedet,
Én csak tovább hevítettem a vágyadat, lelkedet.
Lelkem lobogó lángja éget tovább érted,
A szemem elõtt, csillogott tüneményes fényed.
Szívverésemmel, és a lelkemmel magamban éreztelek,
Felhevülõ vágyaimat oda adtam neked,
Szerelmes szívem védelmébe kértem kezed.
Ne gyõzzön soha, a feledés gondolata benned,
Mert akkor az életem is, eltûnne a porba örökre nélküled.
Fent a habos, fodros égen a lomha Nap tündököl,
Mosolyogva kérdezi, hogy hol van az igazi gyönyör.
Választ én várom tõled mihamarabb,
Míg le nem megy a Nap.
Álmod is lennék ezüst fényben, ha álomba ringat az éj,
Nyughatatlanúl remegne a testem, a holdfényében,
Ha most nem lennél enyém.
Zaklatott szívem vágyálmai nálad járt az éjjel,
Csilingelõ hangodat észleltem fel.
Beszélj nekem minden napnak minden éjszakáján,
A rebdesõ szívemnek ez lesz a legszebb adomány.
Csillagok az égen huncutul kacagnak,
Veled van minden csillag és örzi is álmodat.
Poros utam során megtaláltalak,
Az életem állomása, te vagy, és leszel,
A lelkem, szívem csak veled vétkezhet, ha kell.