Mondj ellent, ha úgy érzed,
hogy totál kihasználnak...
mitől félsz, te nem félhetsz,
hogy vége lesz a nyárnak...
Légy már végre önmagad,
ne légy szolgalélek,
életed így tört arany
nem hatnak át fények!
Lelked gúzsban, jó neked?
M'ért függsz mindig mástól?
Hidd el, még majd jó lehet
szabadulj a gyásztól!
Gyásztól, mely úgy beborít,
állj talpra már végre!
Béklyó többé nem szorít
találj utat a fényre!
Nem teszed, így jó Neked?
Csak szánni tudlak téged
kicsinyes vagy, szereted?
Te kis szolgalélek.