Vastag hó paplan takarja a pagonyt
egy kis fenyő zöld ruhában ünnepel.
Csorduló szeretet öleli a vadont
búgó hangon hívom Őt, de nem felel.
Szunyókál a borz, édeset álmodik
a teste kihűlt, ám szíve nem állt meg.
vörös bundájú róka civakodik
lassan befedi a hófehér szőnyeg.
Halvány gyertyafénynél pislákol egy élet
ki néma, hallgatag, titkát elfedi,
merengve nézeget egy megkopott képet
emlékeit tán utoljára átélheti.