Nagyapám könyve
Írta: Zagyi G Ilona Dátum: February 01 2017 12:26:58
Sz
Ahogy kezébe vette elmosolyodott...
Féltette, törölgette.
A megsárgult papír foszlott, szakadozott,
szinte még ma is érzem, ahogy lapozok,
Teljes hír
Ahogy kezébe vette elmosolyodott...
Féltette, törölgette.
A megsárgult papír foszlott, szakadozott,
szinte még ma is érzem, ahogy lapozok,
a pipájába tömött dohány illatát,
az ódon szekrényke nehéz, dohos szagát,
ahonnan elővette.
- Csak lassan, óvatosan... - súgta - türelem.
Résen légy, mert elszöknek! -
Mintha benne, lényeket őrizne nekem,
s már rám testálná, így betegen, öregen.
A szamárfüleket ki-kisimogatta,
szétcsúszott lapjait meg-megigazgatta.
- Ha hívod előjönnek.
Lebbent... pislogott a petróleum lámpa,
s árnya táncolt a falon,
mint egy felbőszült sárkány vergődő szárnya,
mely kapaszkodik föl a körszivárványba.
Forgott, csapkodott, de már csapdába esett,
s mint az a lecsavart láng, elcsendesedett
az árnyék birodalom.
Korán feladta, itt hagyta káprázatát,
de akartam volna még...
A törött lámpa, nem őriz árnyékcsatát.
A vászonba töltött friss szalma illatát,
a szavai ízét... a könyvébe zártam.
Formáztam, de más az én árnyék-színházam.
Több száz volt... Más fény-játék.