Édesek
Írta: Melly79 Dátum: February 01 2017 14:50:17
Sz
Az ég levedli fehér terhét,
kiontja selymes bársonyát.
Lassan ébredezik a lusta lét,
a köd ringatta képregényen át.
Teljes hír
Az ég levedli fehér terhét,
kiontja selymes bársonyát.
Lassan ébredezik a lusta lét,
a köd ringatta képregényen át.
Rongyos hitem ébred, s vele
karcsú, hétköznapi álmom.
Felgyűlt könnyek tengere,
csúszó gleccserében fázom.
Melengető kabátra vágyok,
megfáradt lelkem, dísztelen!
Elém zuhanó tegnap: homályos,
tejködbe veszett, színtelen.
Ezer kérdéssel tomboló harc,
s vele múlt polcán derül a jelen :
Ez apró földi út ha kudarc,
talán jobb lenne a végtelen?
Közelednek a távoli fények,
dereng, hogy miért születtem.
Hangosan felnevet az élet:
talán bolygót tévesztettem...
És teszi elém újra reggelének
üdvét, és az éjbe fúló alkonyok...
Visszatükrözik gyönyörében,
mennyire édesek e zamatok!