Szégyen
Írta: ezerarcu Dátum: February 03 2017 10:57:02
Sz
Füstszürke szivárvány lebeg,
lepke, az állatmenhely felett.
Vonyít és ordít, fojtogat a kín,
átsült húsuk szálló lelkükre pereg.
Teljes hír
Füstszürke szivárvány lebeg,
lepke, az állatmenhely felett.
Vonyít és ordít, fojtogat a kín,
átsült húsuk szálló lelkükre pereg.
Bordó köveken siklik a kapzsiság,
minden tettből a pénz dalol.
Öregek százai dermedve fekszenek
halát várva elfekvő-osztályokon.
Szalmaszál lebeg aluljárók mélyén
kavarog végső sóhajok szelében
Cipők kopognak el mellettük ma is
a közöny gyönyörben nyög kéjesen.
Keselyűk gyűlnek ragyogó nyárban
alattuk oszló gyermek tetem
Csatornát váltasz, ne kelljen látnod
s én már szégyenlem az ember nevet.