Radnai István:
TRÉFÁSKEDVŰ FEBRUÁR
huszonkilencre lapot húzni készülsz
de minden adu a kezedben marad
a születés varázsa el nem évül
csak az idő mogorva orsó szalad
feltekeri emlékeit a törzsre
az agyban fészkel révült kakukktojás
de benned az ifjúság álma lüktet
előttem siet víg a szívdobogás
lemaradok nézem ismert alakod
ahogy lépted táncol a kövezeten
megleslek ha vállad húzza a szatyor
száz kilométerről eléd sietek
csak a virág hervad liliom szirma
éltet kék végtelen szemedbe írva