Emily Dickinson: The Single Hound
CXXVI
I shoved her heights she never saw—
“Wouldst climb?” I said,
She said “Not so”—
“With me?” I said, “With me?”
I showed her secrets
Morning’s nest,
The rope that Nights were put across—
And now, “Wouldst have me for a Guest?”
She could not find her yes—
And then, I brake my life, and Lo!
A light for her, did solemn glow,
The larger, as her face withdrew—
And could she, further, “No?”
Emily Dickinson: Gyarló Ember
CXXVI
Intvén újabb csúcsok felé –
„Feljön?” szóltam,
s ő szólt „Nem én” –
„Miért?” szóltam, „Miért?”
Intvén, titkát nem
firtatón,
látván Hajnalt Éj láncain -
itt majd, „Meglátogathatom?”
s nem jött a várt igen –
Szánja hát tépett lelkemet!
Vagy élethosszig éghetek,
míg arcát tisztán láthatom –
s többé nem mond „Nem”-et?