Átölelt a lágy fuvallat,
rám mosolygott a napsugár,
a hóvirág megigézett,
nekem dalolt a kismadár.
Elringatott a friss szellő,
simogatott a langymeleg,
elbűvölt a tavasz hírnöke,
remény már bennem bizsergett.
A meghitt csend csak csobogott,
puha csókot csentem vele,
a testem belerezonált,
kitárult bársonyos lelkem.
Sóhajos fohász- könnyeim
csak hulltak és patakzottak,
szívemről lehullt a bilincs,
sebeim végre felszakadtak.
Ahogy állok ott, a réten,
arcom az égre szegezem,
érzem, csilingel a kikelet,
virágillatot szór szerteszéjjel.