H.Gábor Erzslbet
Hamisgyöngyök
Sivár a táj, s a lelkem is,
zokogva ért a reggel itt,
vigaszim lettek dús imák,
reám szakadt e rút világ.
Hűvös a lég, a szó jeges,
szívem akár egy ószeres,
dédelget díszes bóvlikat -
bánata mindent átitat.
Gyöngyöket gyűjt, de mind hamis,
kivéve egyet, - abba hisz!
Hideget fú a böjti szél,
nyár helyett meddő őszt ígér.
Nem jó ez így! A lét alél,
s elhamvad, mint a lámpabél,
hamuból lett, és pernye lesz -
mit ér a szív, ha nem szeret,
s mit érek én, ha nem vagy itt?
Hozzád a vágyam láza vitt,
s hozzám a vágyad hoztad el.
Hol vagy te apró kósza jel,
hol vagy te szó, te langymeleg,
mitől a lelkem megremeg?
Várom a fényt, a nagy csodát,
mikor a szíved megbocsát.
2017.03.11.