Március idusán
Írta: barnaby Dátum: March 18 2017 17:09:21
Sz
Tavasz volt, gyönyörű, telve reménnyel.
Kardhüvelyeken bukdácsolt a nap.
Csókos-ajkú lányoknak, szerelmes legénykék
ígérték; Meglásd, visszajövök maholnap!
Teljes hír
Tavasz volt, gyönyörű, telve reménnyel.
Kardhüvelyeken bukdácsolt a nap.
Csókos-ajkú lányoknak, szerelmes legénykék
ígérték; Meglásd, visszajövök maholnap!
Csokrétát kötöttek illatos virágból
kiélezett szuronyok hegyére,
s ivott másnap kelletlenül a föld;
csak folyt,folyt az ember drága vére.
Apák, gyermekek, szeretni vágyó lelkek
halni mentek, halni mertek...
Leráztak láncokat, lelkekről béklyót,
az elfedett napról átok sötétet,
csúfos rab-igát feledtek. Mert
az unokáiknak tehetnek még jót,
lehet nekik még jó.
Kinyílhat majd fénnyel az értelem,
kordában tartva pártütő éneket,
testvér-testvérré válhat.
Könnyíteni nehéz életet
összefeszülnek daccal a vállak.
Szemekben tűzzel a szenvedély
megvívni jövőt, az éveket.
Acél-idegekkel hevülnek a bátrak,
s a könnyek gyengesége sem "vétkes erény"
ha sarjadni látnád a jövőt,
és benne szépnek magad.
Ne szégyellj sírni!
Ők bátrak voltak, mert mertek!
Nem tudhatták, hogy a történelmet
fogják egyszer megírni.